Balassi Bálint: NEGYVENHETEDIK
1 | Idővel paloták, házak, erős várak, |
városok elromolnak, |
Nagy erő, vasztagság, sok kincs, nagy gazdagság |
idővel mind elmúlnak, |
Tavaszi szép rózsák, liliom, violák |
idővel mind elhullnak, |
2 | Királyi méltóság, tisztesség, nagy jószág |
idővel mind elvésznek, |
Nagy kövek hamuvá s hamu kősziklává |
nagy idővel lehetnek, |
Jó hírnév, dicsőség, angyali nagy szépség |
idővel porrá lésznek. |
3 | Még az föld is elagg, hegyek fogyatkoznak, |
idővel tenger apad, |
Az ég is béborul, fényes nap setétül, |
mindennek vége szakad, |
Márvánkőben metszett írás kopik, veszhet, |
egy helyiben más támad. |
4 | Meglágyul keménség, megszűnik irigység, |
jóra fordul gyűlölség, |
Istentűl mindenben adatott idővel |
változás s bizonyos vég, |
Csak én szerelmemnek, mint Pokol tüzének |
nincs vége, mert égten-ég. |
5 | Véghetetlen voltát, semmi változását |
szerelmemnek hogy látnám, |
Kiben Juliátúl, mint Lázár ujjátúl, |
könnyebbségemet várnám, |
Ezeket úgy írám, és az többi után |
Juliának ajánlám. |