Balassi Bálint: ÖTVENHARMADIK
ÖTVENHARMADIK
AZ HÉT PLÁNÉTÁKHOZ HASONLÍTJA JULIÁT
SIBI CANIT ET MUSIS
az "Csak búbánat" nótájára
| 1 | Hét fő csillag vagyon az égi forgáson, |
| kik által embereknek |
| Istentűl szerencse adatik fejekre, |
| ezek mind megtetszenek |
| Vidám Juliában, mert ő szép voltában |
| mind heten tündöklenek. |
| 2 | Fejér ábrázatot mutat a teljes Hold, |
| fénlik, mint tiszta ezüst, |
| Julia is fejér, kivel szép téj sem ér, |
| sem gyolcs, kit nem fogott füst, |
| Édes szóval tudós, mint az Mercurios, |
| kitűl szívem fűl, mint üst. |
| 3 | Mint a szép fényes Nap ez földnek világát |
| hogy csak egyedül ádja, |
| Úgy csak szép Julia fényes ábrázatja |
| bánatomat tisztítja, |
| Hogy megvigasztalja, fejemet megáldja, |
| ő csak azon imádja. |
| 4 | Miképpen Mars csillag jó vitéz, jó hadnagy, |
| fegyverével mindent győz, |
| Úgy két szép szemével, mint két éles tőrrel, |
| Julia győz, megkötöz; |
| Nincs oly jeles vitéz, valaki reá néz, |
| kit meg nem bír s tömlöcöz. |
| 5 | Mind reggel s mind estve mely szépen az égbe |
| hajnalban Venus feljő, |
| Több szép közt létében mindenkor ékesen |
| mindent jól s helyén ejt ő, |
| Mint tavaszi idő, mely jó, mely gyönyörő, |
| ékes, kedves, illendő. |
| 6 | Azminthogy Jupiter, kit sok bölcs jól ismer, |
| embereknek jókat ád, |
| Akképpen Julia, ahová fordítja |
| szemét, mindent jóval áld, |
| Csak az igaz bódog, ki kedvébe forog, |
| mennyei jót csak az lát. |
| 7 | Mint a vén Saturnos, kedvetlen s haragos |
| természetnek csillaga, |
| Az én szép Juliám oly kedvetlen hozzám, |
| kin szívem vidámsága |
| Azonnal úgy múlik, amint elenyészik |
| felhőben nap világa. |
| 8 | Jó és nagy szép voltát áldott Juliának |
| ha ki tudni akarod, |
| Égi plánétáknak gondold ő mivoltát, |
| s azonnal megtudhatod, |
| Mert rajta látszanak ereji azoknak, |
| kiről arányozhatod. |
