Batsányi János: Batthyány Alajoshoz
Batthyány Alajoshoz
A vígadó hir, oszlani nem tudó
Szárnyára kelvén, útnak ered, repül,
Szárnyára kelvén, útnak ered, repül,
| S harsogva bétöltvén neveddel |
| Hunnia messze terült határit, |
Örömre gerjeszt minden igaz magyart,
Minden keresztényt - - - - - - -
Minden keresztényt - - - - - - -
| A szíveket felháborító |
| Új szakadást iszonyodva hallák. |
Nem láttalak még, drága hazámfia!
Nem láttalak még tégedet én soha.
Nem láttalak még tégedet én soha.
| Mért nem hozott ó! engem öszve |
| Eddigelé veled a szerencse? |
Hidd el, nem ismért mégis az, a ki szült
Téged talán úgy; s úgy alig ismeri
Téged talán úgy; s úgy alig ismeri
| Élted szerelmes párja barnult |
| Arcalatod magyaros vonásit |
Mint tiszta hív és emberi szívedet,
S felséges elméd ritka tulajdonit
S felséges elméd ritka tulajdonit
| (Értékeket, melyekkel a nagy |
| Osztogató keze felruházott) |
E múzsa, mely most tiszteletedre jő.
Battyáni! halljad bátran az ő szavát.
Battyáni! halljad bátran az ő szavát.
| Utáljuk a porban fanyalgó |
| Kedvkeresők alacsonykodásit; |
S a szent igazság, emberiség, haza,
Törvény s szabadság hív követőiről
Törvény s szabadság hív követőiről
| Zengvén, az országlók aranyból |
| Vert koronájokat olyba vesszük, |
Mint a mezők nimfáit ijesztgető
Otromba faunok sáskoszorújokat;
Otromba faunok sáskoszorújokat;
| S határt nem ismérő hatalmok |
| Főbb erejét mutató, s egekből |
Vett származások címerező jelét
Ugy nézi, mint a társai közt merőn
Ugy nézi, mint a társai közt merőn
| Büszkélkedő gyermek kezében |
| Hajladozó fejedelmi pálcát: |
- - - - - - - - - - - - -
Nincs Phídiásunk; nincs, ki ma párosi
Márványba metszett képedet a jövő
Márványba metszett képedet a jövő
| Évekre szíves tisztelőid |
| Hív maradékinak általadja. |
Ne véld azonban, hogy - - - - -
- - - - - - - - - - - - -
- - - - - - - - - - - - -
| - - - - - - - - - - - |
| - - - - - - - - - - |
Élj, ó dicsőült őseleid jeles
Magzatja!... Míg a nagy Duna partjait,
Magzatja!... Míg a nagy Duna partjait,
| Mig a Tiszának tér vidékit |
| Bajnokaink unokái lakják; |
- - - - - - - - - - - -
El nem felejtenek tégedet ők soha;
Sőt áldva fogják áldani nagy neved
- - - - - - - - - - - -
El nem felejtenek tégedet ők soha;
Sőt áldva fogják áldani nagy neved
| Mindenkor, és mély tiszteletben |
| Tartani még tetemid porát is. |
(1791)
