Batsányi János: Búcsúvétel
Duklán, 1787.
"Si non est idem virtutis et gloriae, |
qui vitae, terminus, |
vivet apud patrios exterosque in aevum." |
Szép nemed fő dísze, legszebb ragyogványa!
Míg éltél, te valál hazád egy bálványa,
Mely védőjét vissza sírodon kívánja.
Míg reményednek egy súgárát láthattad; -
S minthogy veszedelmét el nem háríthattad,
Szabadságát fellyülélni nem akartad.
Mely hamvaid felett arcámat áztatja,
Légyen egy oly szívnek buzgó áldozatja,
Mely honjáért vérzik, s búját nem birhatja!