Batsányi János: Gróf Andrásy Mária kisasszony halálára
Búba-merült lelkem? még sem elég az ütés? - |
S Kassa vidékének napja homályba borult? |
Megkérlelni tehát nem tuda, durva halál? |
Űzni velünk, szülvén e csuda-magzatodat? |
Tiszta szemérem, ezer testbeli s elmei dísz? - |
A kiderült égen délbe ragyogni szokott. |
Szárnyánál feketébb a haja; két szeme tűz. |
Folyta körül; súgár termete mennyei volt! - |
Melynek kékellő boltja setétbe merül, |
Úgy elesett! s minket búba-merülve hagyott! - |
Húrjait és zengjed bánatos énekedet. - |
Tárgya reményednek, s főbb örömödnek oka: |
S angyali szépségét föld kebelébe vivé! |
Ősitek érdemesebb vérei! Szűzi sereg! |
Gyermeke, kedvellett társatok, ím oda van! - |
Hajdani Kátókat szül vala s Brútusokat! |
Példájával igazb útra vezérli vala! |
Korcsosodott fiaid mely vetekedve veszik; |
Drága szabadságunk majd temetőre jutand! - |
Ennyi csapás után mennykövező kezetek? |
S mint jövevények, ezer bajra kitéve nyögünk! - |