Berzsenyi Dániel: AZ ELVÁLÁS REMÉNNYE
AZ ELVÁLÁS REMÉNNYE
Nem oh! csak nem hat az égig
Beteg szívem nyögése!
Bus fejemen lesz mindvégig
Sorsom kemény végzése.
Beteg szívem nyögése!
Bus fejemen lesz mindvégig
Sorsom kemény végzése.
Látom, hasztalan epedek,
Mint egy bus filemile;
Tied, lelkem, nem lehetek,
Lelkemnek édes fele!
Mint egy bus filemile;
Tied, lelkem, nem lehetek,
Lelkemnek édes fele!
Látom, csak azért forrtanak
Öszve árva szíveink,
Hogy holtig sirdogáljanak
Záporozó szemeink.
Öszve árva szíveink,
Hogy holtig sirdogáljanak
Záporozó szemeink.
Tépd el édes bilincsemet,
Hadd repülhessek tőled!
Vagy ölj meg, hogy hiv lelkemet
Nyöghessem ki körűled.
Hadd repülhessek tőled!
Vagy ölj meg, hogy hiv lelkemet
Nyöghessem ki körűled.
Nyujtsd ki angyalkarjaidat,
Végy még egyszer öledbe.
Vedd bucsuzó csókjaimat,
Zárj örökre szivedbe.
Végy még egyszer öledbe.
Vedd bucsuzó csókjaimat,
Zárj örökre szivedbe.
De bár tőled elszakadok,
S mint ez árva nefelejcs,
Érted, lelkem, elhervadok,
Oh, szivedből ki ne ejts!
S mint ez árva nefelejcs,
Érted, lelkem, elhervadok,
Oh, szivedből ki ne ejts!
Hiszen, majd mikor porunkból
Fénikszként felkelendünk,
Tiéd leszek, ha sirunkból
Új életre menendünk.
Fénikszként felkelendünk,
Tiéd leszek, ha sirunkból
Új életre menendünk.
Szánja Venus szíveinket,
S majd fényes édenében
Öszveviszi lelkeinket
Hiv gerlicék képében.
S majd fényes édenében
Öszveviszi lelkeinket
Hiv gerlicék képében.
[1802 körül]
