Berzsenyi Dániel: BARÁTIMHOZ
BARÁTIMHOZ
Engem is üldöz az ég, a fátum, vagy görög Áte,
Amint azt nevezé egy izbe' Kazinczy szonettje.
Üldöz s faggata már pólámban, faggat örökre,
Mint minden jámbor költőket s büszke genie-ket.
Mert én nem tudom azt, hogy az Átét gyártja a költő,
Vagy pedig a költőt gyártja - s bárdjával - az Áté?
De az igaz, hogy ezek nem ritkán esmerik egymást.
Mégis azonba' nehéz őket jól összverimezni!
Ámde akármint van: nekem immár mérge nem árthat.
Mint egy vad karaib bajnok harsogja halottas
Énekit a kinzók keze közt mosologva, boszontva:
Durva csapási alatt énekre fakadva boszontom.
(Lelkem örök hideg így, de nyugodt, mint néma koporsóm,
Mellybe se bú, se öröm nem reszketi szívemet által.
Títeket elrezzent vázképe, barátim, ölembül!
Árthat-e még valamit? Van-e még több hátra, barátim?
Veszthet-e még valamit szívem, vagy nyerhet-e többé?)
Amint azt nevezé egy izbe' Kazinczy szonettje.
Üldöz s faggata már pólámban, faggat örökre,
Mint minden jámbor költőket s büszke genie-ket.
Mert én nem tudom azt, hogy az Átét gyártja a költő,
Vagy pedig a költőt gyártja - s bárdjával - az Áté?
De az igaz, hogy ezek nem ritkán esmerik egymást.
Mégis azonba' nehéz őket jól összverimezni!
Ámde akármint van: nekem immár mérge nem árthat.
Mint egy vad karaib bajnok harsogja halottas
Énekit a kinzók keze közt mosologva, boszontva:
Durva csapási alatt énekre fakadva boszontom.
(Lelkem örök hideg így, de nyugodt, mint néma koporsóm,
Mellybe se bú, se öröm nem reszketi szívemet által.
Títeket elrezzent vázképe, barátim, ölembül!
Árthat-e még valamit? Van-e még több hátra, barátim?
Veszthet-e még valamit szívem, vagy nyerhet-e többé?)
[1817. szeptember 8. után]
