Berzsenyi Dániel: GR. FESTETICS GYÖRGY
Anyja méhében kijegyez magának,
S a szerencsének ragyogó ölében
Rengeti a sors.
Mint egy istenség, valamerre fordúl,
Hinti áldását, s kebelében érzi
Tettei bérét.
Amidőn áldó kezeid kiszórják,
Akkor, oh, akkor vetekedve tőrnék
Véled az égre.
S mint te, olly forrón szeretem hazámat,
Ámde nincs kincsem, s csak ezen betükben
Ömledez a szív.