Berzsenyi Dániel: KESERGÉS
KESERGÉS
Romlásra indúlt hajdan erős magyar!
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorozó kezeit hazádon?
Nem látod, Árpád vére miként fajul?
Nem látod a bosszús egeknek
Ostorozó kezeit hazádon?
Sok századoknak vérzivatarja közt
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.
Rongált Budának tornyai állanak,
Ámbár ezerszer vak tüzedben
Véreidet, magadat tiportad.
Elszórja, hidd el, számkivetett ösi
Erkölcsöd átka s mostani veszni tért
Romlott fajultság, s nemsokára
Ércfalain viperák süvöltnek.
Erkölcsöd átka s mostani veszni tért
Romlott fajultság, s nemsokára
Ércfalain viperák süvöltnek.
Nem ronthatott el tégedet, oh magyar!
A vad tatár chán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma.
A vad tatár chán xerxesi tábora
S világot ostromló töröknek
Napkeletet leverő hatalma.
Nem vert le téged Zápolya öldöklő
Századja s Bethlen vérbe merült kora,
Rákóczi vérengző haragján
S rettenetes tüze közt megálltál.
Századja s Bethlen vérbe merült kora,
Rákóczi vérengző haragján
S rettenetes tüze közt megálltál.
Mert régi erkölcs s spártai férfikar
Küzdött, vezérlett fergetegid között:
Birkózva győztél, Herkulesként
Achaji kard rezegett kezedben.
Küzdött, vezérlett fergetegid között:
Birkózva győztél, Herkulesként
Achaji kard rezegett kezedben.
Most lassu méreg, lassu halál emészt,
S mint egy kevély bikk, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem ront, benne termő
Férgek erős gyökerit megörlik.
S mint egy kevély bikk, mellyet az éjszaki
Szélvész le nem ront, benne termő
Férgek erős gyökerit megörlik.
Bátran merűl most a buja ifjuság
Undok bünében, s uszva folárkodik,
Még gyenge a szüz, s már kacéros
S gerjedező tüzeit kinálja.
Undok bünében, s uszva folárkodik,
Még gyenge a szüz, s már kacéros
S gerjedező tüzeit kinálja.
A férfi - ó bűn! - már ma kereskedik
Szép párja testével, maga alkuszik
Gazdag folárral, s gyenge társát
Fajtalanúl teregetni hagyja.
Szép párja testével, maga alkuszik
Gazdag folárral, s gyenge társát
Fajtalanúl teregetni hagyja.
Vallástalanság rút szüleménnyei,
Erkölcstelenség s minden utálatos
Fertelmek áradnak hazánkra,
Régi nemes magyarok porára!
Erkölcstelenség s minden utálatos
Fertelmek áradnak hazánkra,
Régi nemes magyarok porára!
Fegyverre termett szép, deli ifjuság
Kardforgatásban nem gyakoroltatik,
Nem tud nyeregben, nem tud ugró
Gyors paripán leragadva szökni.
Kardforgatásban nem gyakoroltatik,
Nem tud nyeregben, nem tud ugró
Gyors paripán leragadva szökni.
O, más magyar kard menyköve villogott
Átilla dícső harcai közt, midőn
A félvilággal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja!
Átilla dícső harcai közt, midőn
A félvilággal szembeszállott
Nemzeteket tapodó haragja!
Más néppel ontott bajnoki vért hazánk
Szerzője, Árpád a Duna partjain,
Ó, más magyar kard verte vissza
Hunnyadival Mahomet hatalmát!
Szerzője, Árpád a Duna partjain,
Ó, más magyar kard verte vissza
Hunnyadival Mahomet hatalmát!
Akkor vitéz hirt s bajnoki érdemet
Szerzett az ifjú Pélides utjain,
Most íme - oh, szégyen, mivé lett -
Módi majom, s gunyolásra méltó.
Szerzett az ifjú Pélides utjain,
Most íme - oh, szégyen, mivé lett -
Módi majom, s gunyolásra méltó.
Átok reátok, Harpia fajzati!
Erkölcseinket vesztegető fenék!
Fessen le hiv Gvadányi tolla,
Nemzetemet csufoló bolond korcs!
Erkölcseinket vesztegető fenék!
Fessen le hiv Gvadányi tolla,
Nemzetemet csufoló bolond korcs!
De jaj! csak igy jár minden az ég alatt!
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk változandó;
Hol mosolyog, hol utálva néz ránk.
Forgó viszontság járma alatt nyögünk,
Tündér szerencsénk változandó;
Hol mosolyog, hol utálva néz ránk.
Felforgat a nagy századok éjjele
Mindent, leomlott a magos Ilion,
S a büszke Karthágó hatalma,
Mint az erős Babilon, leromlott.
Mindent, leomlott a magos Ilion,
S a büszke Karthágó hatalma,
Mint az erős Babilon, leromlott.
Volt olly idő már, mellybe' nemes hazánk
Fénylő dicsőség polca felett virúlt,
Jön olly idő még, mellybe' gyászos
Hamvaiból gyülevész kavarc kél.
Fénylő dicsőség polca felett virúlt,
Jön olly idő még, mellybe' gyászos
Hamvaiból gyülevész kavarc kél.
[1796 körül, A magyarokhoz első változata]
