Berzsenyi Dániel: NAGY LAJOS ÉS HUNYADI MÁTYÁS
NAGY LAJOS ÉS HUNYADI MÁTYÁS
Ki vagy te, fényes csillag az ó világ
Sötét ködében? Századok éjjele
Nyúgszik terajtad: mégis égő
Arculatod közibénk sugárzik.
Sötét ködében? Századok éjjele
Nyúgszik terajtad: mégis égő
Arculatod közibénk sugárzik.
Ki vagy te, bajnok s rettenetes király,
Gyémántsisakban, mennyei fény között,
Ki úgy ragyogsz, mint Pharus égő
Lángja az éjj sivatag homállyán?
Gyémántsisakban, mennyei fény között,
Ki úgy ragyogsz, mint Pharus égő
Lángja az éjj sivatag homállyán?
Corvin, ki héró atyjai nyomdokin
Árpád szerencsés fegyverivel vivott,
Midőn az országos Dunának
Partjaiból Helicont idézett.
Árpád szerencsés fegyverivel vivott,
Midőn az országos Dunának
Partjaiból Helicont idézett.
A bölcs s vitéz kar, mint az idő s halál,
Mindenhatóság fegyverivel csatáz:
Őnéki a bércbástya csak por
S rózsalevél Boreas kezében.
Mindenhatóság fegyverivel csatáz:
Őnéki a bércbástya csak por
S rózsalevél Boreas kezében.
Két nagy királyunk nyert koszorus nevet
A régiségben: mindenik a szelid
Múzsák barátja, s mindeniknek
Múzsa szelid keze tört borostyánt.
A régiségben: mindenik a szelid
Múzsák barátja, s mindeniknek
Múzsa szelid keze tört borostyánt.
Egy Nagy Lajos bölcs szárnya alatt hazánk
Rómát s Athénát látta felállani,
Attilla roppant városában
Márs, tudomány, hatalom virágzott.
Rómát s Athénát látta felállani,
Attilla roppant városában
Márs, tudomány, hatalom virágzott.
S mikor ragyogtak tornyaid, oh Buda!
Felségessebben, mint mikor a dicső
Király s Apollo tisztelője:
Bölcs Hunyadink kezein virágzál?
Felségessebben, mint mikor a dicső
Király s Apollo tisztelője:
Bölcs Hunyadink kezein virágzál?
Mint hajdan a nagy Delius oszlopit,
Delphus csudáit napkelet, alkonyat
Bámulta, s a fáradt szarándok
Ormai közt iszonyodva állt meg:
Delphus csudáit napkelet, alkonyat
Bámulta, s a fáradt szarándok
Ormai közt iszonyodva állt meg:
Sok messzi ország bölcsei, bajnoki
Jöttek hazánknak látni dicső egét,
Rémülve nézett a világ ránk
S nemzeteket tapodó erőnkre.
Jöttek hazánknak látni dicső egét,
Rémülve nézett a világ ránk
S nemzeteket tapodó erőnkre.
S egyszerre e nép, melly Hunyadink alatt
A legkevéllyebb polcra emelkedett,
A durvaságban veszni tért, s ment
Két megutált cseh király kezében.
A legkevéllyebb polcra emelkedett,
A durvaságban veszni tért, s ment
Két megutált cseh király kezében.
Pallás s Apolló nemzik az istenibb
Bölcset s erőssebb bajnoki lelkeket,
Ők nemzik a Márs pallosával
Birni tudó fejedelmi embert.
Bölcset s erőssebb bajnoki lelkeket,
Ők nemzik a Márs pallosával
Birni tudó fejedelmi embert.
A durva nép közt sorvad az emberi
Legszebb tehetség, nem születik soha
Ott Socrates, s nagy Tulliusnak
Nem szabad ott nemesen buzogni.
Legszebb tehetség, nem születik soha
Ott Socrates, s nagy Tulliusnak
Nem szabad ott nemesen buzogni.
Cátó temérdek lelke legörbed ott,
Nem áldhat a föld bölcs fejedelmeket,
Nem támad ott Títus s Trajánus:
Durva Nerók vasigája büntet.
Nem áldhat a föld bölcs fejedelmeket,
Nem támad ott Títus s Trajánus:
Durva Nerók vasigája büntet.
[1800 körül]
