Berzsenyi Dániel: NELLI
Csak illy mulandó?
S Nelli is, mint minden lyányka,
Csak változandó?
Ne kérj, kebelem!
Ha a szelíd Nelli csalhat,
Hol a szerelem?
A kegyes szemek
Nem a lélek tolmácsai:
Csak csalfa szerek!
A hagymáz teszi:
A szív forró döbögését
A vértől veszi.
Muló örömünk;
Csalatásunk szüleménye
Játszadoz velünk.
Lelkem miért ég?
Szünet nélkül mért szeretek,
Ha nincsen hívség?
Sem idő, sem ész?
Sőt sebeimet faggatja
Minden orvos kéz.
Beteg álmaim,
Nappal ő nevét kiáltják
Sohajtásaim.
Nevét zokogják,
A csillagok fénysorai
Nevét rajzolják.
Üldöz árnyéka,
Meg nem menthet a tengerek
Végső tájéka.
Érzem keblemben:
Csak te vagy, Nelli, hitszegő!
Csak te kegyetlen!