Csokonai Vitéz Mihály: A poéta gyönyörködése
S mi hasznod e munkába, |
Gyűjtöd bé a ládába? |
A fösvénység angyala |
Nincs étele s itala. |
Éhen és szomjan lesed, |
Szívszakadva keresed. |
Örvendezve csókolod, |
Érdemidnek pótolod. |
Másoknak rabja lenni, |
A több kopókkal menni. |
Ruháidra varratod, |
Azokon fitogatod. |
Láttatol jelenteni, |
Tartozunk becsűlleni. |
Rakatsz a felhők között, |
A más világ kötözött. |
Sok grádicsra emeled, |
Még magad is tiszteled. - |
Légyen tiéd, barátom! |
(S menti is, amint látom.) |
Én gyönyörködéseimet; |
Szabados tetszésemet. |
Az egész természetet, |
Mely rabszíjjára vetett. |
A szép napot tisztelem, |
Élesztgetem kebelem. |
Liliomon sétálok, |
Dicsőségén járkálok. |
Lelkem felébreszthetik, |
Óh, ezt ritkán tehetik. |
A bujaság mostoha, |
Az nem változik soha. |
Itt kinyújtja énnekem, |
Lelkesíti énekem! |