Csokonai Vitéz Mihály: A mezei gyönyörűségről
A mezei gyönyörűségről
- - - - - - - - - -
S azzal az örömmel élni,
Melyet érez csupán a bőlcs szív,
A napnak áldott világa hív.
Egy mennyei hév örömet tőlts,
Előtted kedves légyen és bőlcs,
A nyugati széltől, minden ág!
- - - - - - - - - -
| Jertek a mezőt szemlélni |
Melyet érez csupán a bőlcs szív,
| Jertek a boldog helyekre, |
| E szabad mezőségekre, |
| Te pedig, Uram! szívünkbe, |
| Munkáid szemlélésünkbe |
| Hogy e vőlgyben járkálásunk, |
| A virág közt múlatásunk |
| Mely kedvesen illatozik, |
| Mely kedvesen játszadozik |
| Szívünket mint mulattatja, |
| Ah miként csiklandoztatja! |
