Csokonai Vitéz Mihály: A tanúnak hívott liget
A tanúnak hívott liget
Itt a liget! - hűs árnyékába
Hogy e fákkal ezen órába
| Melynek csak azért hívtalak, |
| Téged szemben állítsalak. |
Ők tanúim, ők keseredett
Ők panaszim s a te nevedet
| Szívem siralmit hallották, |
| Gyakorta visszahangzották. |
Hallgasd,óh szép! - ha! - mi bús szellő
Mint reszketnek, nézd, a zőldellő
| Suhog a gyenge ágakon. |
| Levélkék tőle azokon. |
Az én lelkem sóhajtásitól
Melyeket itt mély panaszitól
| Reszket a fáknak levele, |
| Lassú zúgással emele. - |
Nézd! - a fűvek özön harmatja,
Bár a forró nap szárogatja
| Nézd, még mostan sem száradt fel; |
| Mindúntalan hév tüzével. |
Ezek az én olvadt szívemnek
Ezek e két kiszáradt szemnek
| Vízzé vált párázatjai. |
| Könnycseppé vált harmatjai. |
A többit a virágtölcsérek
Hogy a virágok Ily kövérek,
| Felszívták a múlt napokban: |
| Ah, nékem az be sokba van! |
