Csokonai Vitéz Mihály: Az elragadtatott érzékenységek
És mosolygó szépségidnek
Fűszerszámos balzsama |
Megbájolá, részegíté,
S egy perre borsolta ma. |
Melyet az abból támadott
Szent dicsőség okoza, |
Megérezvén, felébredett
S nékik ennyi jót hoza. |
Perlett, hogy e dicsőséggel
Bírjon a többek felett. |
Míg e heves civódásnak
Lelkem által vége lett. |
Más felé andalogtatok,
Más tárgyon szúnyókálva: |
Szépség leányai között
Laura eljött sétálva. |
Egy kis szellő rámlehellett,
Ambróziás illattal. |
- - - - lettem
Édes csiklándozattal. |
Tévelygő andalgásomból
Nemde én pattanék ki? |
Villámló pillantásimat
E kis berek vidéki. |
Ráakadt a szép Laurára,
S féloldalt reácsapott. |
Látásunk öszveütközött
S egymástól lángot kapott! |
S elevenebb kacsíntása
Kétszer az enyímre lőtt! |
Bezzeg mind felpattantatok,
Nem túnyán, mint azelőtt. |
Elefánttetem vállain,
Mely szép színeket adtak! |
Hószín mellye, márvány nyaka,
Ah, miként elragadtak! |
S bágyadt hangon tett szólása
Ébredt fülembe hatott? |
Mely egy mennyei élettel
Kecsegtetett, biztatott. |
S végre, - hogy sok kérést tettünk, -
Ezt mondotta: szeretek, |
És minden elevenséget
Ti is levetkeztetek. |
Örök hűséget ígére,
S Ily bíztató hangon szólt: |
Csak néked élek s lehellek;
Míg be nem fed a sírbólt! |
Oly édességi valának,
Hogy élet ömlött belénk! - |
Öröm gyönyörködései
Repestek vígan felénk. |
Elvett minden bút és gondot
Ez az édes nevezet, |
Mézén lecsorgó szívének
Mindnyájunk temjénezett. |
S e mennyei ihletésnek
Kezeim felemelém; |
Ez imádni méltó bálván
Szent testét megölelém. - |
Mit érzettem? - ah, milyenek
Vóltak gyenge tagjai! |
Nálok gyengébbek nem vóltak
A rózsa harmatjai. |
Olvasztván, gyengén pihege
Két kerek dombja alatt. |
Sűrűn vert, és minden vére
Hozzám örömmel szaladt. |
Úgy az ő hév szerelmétől
Mind elolvadva valánk; |
S ölelő karjai között
E világnak meghalánk! |
Bár síma, s jó színe, szaga,
Ha nincs íze, mely tessen? |
Bámúltatok, méz ízére
Nem ügyelvén szemessen. |
Melyet kitőlt Ganimédes
Jupiter csészéjébe; |
Ha csak ezt egy ilyen csókkal
Nem egyvelíti Hébe. |
Gazdag lakosit Pankhája
S más termékeny tartomány: |
Egy nagy királynak sem vala.
Óh, mennyei adomány! |
Mely ambróziát folytatok
Rózsaszín kelyhetekből! |
Melyeket kőlcsön szopának
Hév ajakim ezekből! |
De ezek nem únalmasok,
Ez nem olyan édesség. |
Ne csald meg; ne tarts diétát;
Óh, nincs ebbe sok s elég! |
Híveim! mit versengetek? -
Csak Laurát imádjátok. |
Szárnyain s az örök hűség
Pontjára mozgassátok. |