Csokonai Vitéz Mihály: (Laura, még ingó kegyelmed]
(Laura, még ingó kegyelmed]
Laura, még ingó kegyelmed
S alva tartott szép szerelmed:
| Tiszta szívemhez hajólt, |
| Boldogabb nálam, ki vólt? |
Jaj, de bezzeg elfutának
Búra, gyászra változának
| Régi kedves napjaim, |
| Tűneményes álmaim. |
Érzem: a leányi elme
Hogyha más nyalánk szerelme,
| Nyári árnyékként kereng, |
| Mint Zefir, körűlte leng. |
Néked is, szép rózsaszálam,
Kedvesebb kezd lenni nálam
| (Szád s szemed tagadja bár) |
| Egy enyelgő lepke már. |
Karja könnyű, csókja édes -
Máshoz áll el a negédes,
| Ah, ne higyj! bizony megejt: |
| Öszvecsúfol s elfelejt. |
Én pedig, mintsem szavamban
Szánlak inkább és magamban
| Tégedet csúfoljalak; |
| Megbocsátok, gyöngyalak! |
