Csokonai Vitéz Mihály: A nyár
A nyár
A nap kettőztetvén hév tüzét a Rákon,
Hevűl a Neméa sárga oroszlányja,
Vévén a Szírius tőle melegséget,
S mihelyt dögleletes fényű csillagzatja
Azonnal a tavasz szépségi hervadnak,
A tőle megaszalt természetnek szomja
Lekonyúl a beteg liliom s tulipánt,
Illatos kebelek Flórához temjénez,
Neki alázatos szárok meghajlítják,
El is jön az esső néha nagy felhővel,
A forgószél öszvetördeli a fákat,
A rohanó zápor a rétet elmossa,
A tüzes mennydörgés minden szívet gyötör,
Kopog a jégesső, tördel mindeneket,
De mihelyt a setét felhők elrepűlnek,
A mosdott nap egy fél felhőre könyököl,
Szépen villogtatja a szagos rétekben
A megéledt barmok s vadak ugrándoznak,
Egy Ily hűs essőért mennyit sohajtozott,
Aki lankadt karral vonta már kaszáját,
Be ártatlan élet, be édes nyúgalom,
Óh, be kedves álom, mely az elfáradott
Be jól esik a szűk étel, ha eleve
Ti, kiknek nem ízes sem álom, sem étel,
Ti puhák, a gyepre fekünni sem mertek,
Páva módon fénylő baglyok, kik módiból
Ti elpuhúlt testtel ürögtök, forogtok,
Mikor öszvefőttök a forró dunyhába,
Finnyás henyék, kiknek a has istenetek,
Hány fogásba esett jóízűn egy falat,
S a munkás kenyerét, sajtját előveszi:
Tiszta forrásvízzel enyhűl igaz szomja:
Így mikor sok kincsbe áll néktek a halál:
S mikor nyavalyák közt henyél a negédes:
Te szegény arató, ki uradnak a nagy
| Magossan tűndöklik a hideg klímákon. |
| Mert súgárit a nap rá közelről hányja. |
| Tüzes csillagával minden határt éget: |
| Magát a ráfordúlt égen kimutatja, |
| A kies ligetek, mezők elfonnyadnak. |
| A rétek haldokló virágit lenyomja. |
| Melyeket belől egy száraz hektika bánt. |
| Hogy könyörűljön már beteg seregén ez. |
| Az újító essőt nyílt szájjal áhítják. |
| De széllel, dörgéssel, villámmal s mennykővel. |
| Elsodorja a szép vetést és plántákat. |
| A virágok nemző részit lecsapdossa. |
| A langozó mennykő mindenfelé ront, tör. |
| Mind pocsékká tészi a szántófőldeket. |
| A haragos egek ismét kiderűlnek. |
| A megszűrt áerben vidáman tűndököl. |
| Apró képecskéit a kristály cseppekben. |
| A víg madarakkal az erdők hangoznak. - |
| Akit az izzadság és por bésározott. |
| Be édes örömmel kezdi most munkáját. |
| Melynek megsózója a munka s szorgalom. |
| Inaknak szükséges megtágúlást adott! - |
| A munkás gyomrába minden vérré leve. |
| Lássátok, milyen jó ez a dologtétel. |
| Sőt a lágy pihén is sziszegve hevertek. |
| Éjtszakát csináltok a nap óráiból; |
| Vagy egész napestig ájúltan hortyogtok. |
| Érzésetek zsibbadt, agyvelőtök kába. |
| Herék, kik csak azért éltek, hogy egyetek. |
| Hogy hasfájás nem jött reátok azalatt? |
| Délbe, estve, mindég jóízűen eszi; |
| Mikor fejeteket a sok bor elnyomja. |
| Ő egy napi számból új életre talál. |
| Néki a munka közt éte, álma édes. |
| Szerencsét irígyled, hallgass: Boldogabb vagy! |
