Csokonai Vitéz Mihály: Tanítványaitól búcsúzik
Tanítványaitól búcsúzik
Nemes szívű nevendékek! kiket forrón szeretek,
Óh, legkedvesebb barátim! beh édesen képzelem,
Mely jól esett, ha játszodva lépvén utánam nyomba,
Ah, olvastam orcátokon azt a hév indúlatot,
Viszontvaló szívességem, amint megérdemlétek,
Melynek tűze most is lángol, meg nem aludt azolta,
Égni fog, míg el nem alszik fáklyája életemnek,
Rólatok jól emlékezem, már mikor megváltam is,
Bennem hív barátotoktól váltok most meg; de hiszem,
Örömöm lesz örömötök, szerencsém szerencsétek,
Ezért nemes lélek legyen bennetek, mely sem sorba
Embertársát ki szereti és híve hazájának,
A csendes megelégedés s boldogság azt vezeti,
Mert az áldott emberiség, a tudomány s a haza
E kis intést szíveteknek táblájára írjátok,
Melynek mikor rátok nézve lesznek majd bő hasznai,
Én elmegyek, a jóltévő Ég vigyázzon reátok,
| Miolta megesmertetett a poézis veletek. |
| Mi örömmel sétáltatok tavaly a Tempén velem. |
| Kis koszorúkat raktatok tiszteletűl markomba. |
| Melyet az igaz szeretet azokba lobbantatott. |
| E valódi szívességgel halmazva megnyerétek. |
| Sőt tüzét a szenvedések edző tüze pótolta. |
| Nevetek ragyogni közte fog közepén szívemnek. |
| Ah, ah, emlékezzetek jól, kedvesim! énrólam is. |
| Szerelmem veletek marad, szívemet el nem viszem. |
| Díszt ád nékem s tiszteletet mindenkor a tiétek. |
| A büszkékkel ne repdessen, sem ne másszon a porba. |
| Még emellett a tudományt tartja főfő javának: |
| Ha késő maradéktól is érdemét tisztelteti, |
| Még minden hív tisztelőjét bőven megjutalmaza. |
| Hogy jövendő futástokba legyen Cynosurátok. |
| Éledjen fel a titeket szerető Csokonai. |
| Ah, szeretett, kedves lelkek, Isten, Isten hozzátok! |
