Csokonai Vitéz Mihály: A szamóca
A szamóca
| Illatja rozmarinnak, |
És a rukerc pirossa
Szájunknak és szemünknek
S orrunknak is mi kellő?
| Hát még, ha egyesűlnek |
Ímé, az ért cseresznye
Mely édes és piross is,
A sárgadinnye szagja
Nárdus, s az íze nektár:
A rózsa színe bíbor,
S illatja fínom ámbra.
| De rozmarinnal együtt |
Cseresznye, sárgadinnye
És rózsa öszveséggel
Van elvegyítve a szép
Szamóca bíborában.
Szép színe drágalátos,
Mézíze szájat enyhít,
S illatja a velőkre,
Mint egy nepente, felhat.
| Kedves szamóca! téged |
S az istenasszonyoknak
Tennélek asztalára.
Sőt csak beszélni tudnál
És csókot adni, mindjárt
Hasonlatos lehetnél
A Lilla ajjakához.
