Csokonai Vitéz Mihály: Nemes bátorítás
Nemes bátorítás
Szűnj meg az olyakkal magad is gondolni, barátom,
Nem méltók, hidd el, nemes ellenségre az ollyak,
Meg sok ezer kutya van, ki az áldott holdat ugatja,
Ámde szamár bőgtét a mennyországba ki hallja?
Légy te bolond, mint ők, vagy bírjál oly kutya-szívvel,
Ők az okost, jámbort valahol tűndökleni látják,
Hogy nyomorúlt sorsok vinnyóit az égig emeljék
Tarts velek és kőlcsön segedelmet nékik ajánljál,
Én pedig azt mondom, hitvány pletykákra ne hajtsál,
Légy te az, aki valál: mind megpukkannak irígyid,
Nagy lélekre szokás alacsony lelkeknek ugatni,
Benn maga mérgétől rongáltatik: én pedig inkább
Mert ki az égre pököd, maga képét szokja beköpni,
Benned az elme serény, a szív jó, rajta, barátom!
Vágd ketté szavait mintegy tréfával azoknak.
| Kiknek az érdem elég a szidalomnak okúl. |
| Kikbe paraszt szívvel nemtelen elme szorúlt. |
| És ki az ártatlant szóba keverni meri. |
| Amint a magyarok példabeszédje tanít. |
| Mindjárt társ-parolát fognak örökre veled. |
| Űldözik, és pöffedt kedveket abba lelik, |
| A más érdeminek dűlt palotája felett. |
| Mindjárt megszűnnek lenni csatába veled. |
| Légy ember s iszonyú szíveket óva kerűld. |
| Minthogy igaz, mindég győzni fog a te ügyed. |
| Mert ki mivel nem bír, becsteleníti kivűl, |
| Szánom az íly embert, mintsem irígye legyek, |
| És ki szelíd virtust bánt, maga hírit öli. |
| Mért szomorodnál meg holmi goromba miatt. |
| - - - - - - - - - - - - - - - |
