Csokonai Vitéz Mihály: T. N. Nádasdi Sárközy Istvánné Sz. Chernelházi Chernel Eszter asszonynak tiszteletére
Mindég csak a nagyvilággal |
Zengedezzen énekem? |
Ki ád a sok örvendésre, |
Ki ád a verséneklésre |
Annyi erőt már nekem? |
Mennyi itthon s Kaposvárban |
Fáradságom és bajom! |
Alig jövök meg amonnan, |
S már letett lantom újonnan |
Felparancsolja Bajom. |
S énekkel s örömversekkel |
Megpróbálom pengetni: |
De fáradt lant, rezgő ének |
Mit tesz? azt Eszter nevének |
Nem illő szenteltetni. |
Énekemet hevenyében, |
Mint tudom, lepergetem. |
Tán ezzel is rovásomnak, |
Háladó indúlatomnak |
Egy pontját lefizetem. - |
A beléd szállt virtusoknak |
Nem fogok belé talám: |
Felette van a köznemnek |
S az én csekély énekemnek, |
Amint én tapasztalám. |
Aki hát kíván esmérni, |
Útasítom magadhoz; |
Nem kell több, csak egyszer lásson, |
Már túl lesz a bámúláson, |
S többeket kűld házadhoz. |
Hogy méltó udvarlást tégyek, |
Szép Eszter! szép nevednek; |
Énekeljek és vígadjak, |
Az örömre okot adjak |
Úri sok vendégednek. |
Az uraknak is csak tessék |
Ázni benn a szobába: |
Kérem is az egész asztalt, |
Kit már Bakhus megvígasztalt, |
Tőltsön bort poharába. |
Most tehát hogy reá jutottunk, |
Méltó lesz örvendeni. |
Örvendjenek minden rendek, |
Örvendjünk, én is örvendek, |
Esztert kell köszönteni. |
Sok szép idők lefolytáig |
Virágzó egészségben. |
Lássa sok vídám óráit, |
Unokája unokáit, |
Férjével zőld vénségben. |
Több íly szép lelket is hozzék |
A Sárközy- s Chernel-ház; |
Hogy e két famíliával |
Díszeskedjen, mint napjával, |
Mind Bajom, mind Csernelház. |
E Respublica vidéki, |
Mi is bort vegyünk elő: |
Úr, ifjasszony, pap és mester |
Kiáltson fel: vivát Eszter, |
Éljen Eszter, éljen ő!] |
Gyermekiért és férjéért |
Most már egyet hörpentünk, |
Egy derék salve-ivással |
És egy vivát-kiáltással |
Fejezvén komplimentünk. - |