Csokonai Vitéz Mihály: A FÉLÉNK SZERELEM
S tudom, e dobogás
Azon tett zokogás:
Hogy szeretsz magad.
Ah, hallgass fájdalmidról!
Ah, tűrd el kínaidat!
Hallgass, indúlatimat
El ne árúljad!
Ah, nem, a mérőkön segít Ámor s az ég.
Tudja az én kincsem, hogy én megszerettem,
És azt tőlem tudja, én megjelentettem. -
Megmondom, hogy tüzem szemeit vádolja.
Hogy a könyörűlést a természet szólja.
Hátha kivér? S kemény szitokkal ereszt el.
Óh egek, mondani akarom is, nem is,
Hogy én őt szeretem, ah, íme, félem is!
Ha rád talál ama szépecske,
Mondjad, hogy sóhajtás vagy,
De meg ne mondd, kié.
Tiszta kis csermelyecske,
Ha ő elődbe akad,
Sírásnak mondd magad,
De meg ne valld, vized íly nagy
Vizzé mi szem tevé.