Csokonai Vitéz Mihály: A JÁZMINOK
A JÁZMINOK
Scherzo improviso
(Zappi)
Szép jázminok, Flóra dísze,
Látom, nagyon kevélykedtek,
Örvendeztek s dicsekedtek,
Hogy csak véletek hinti be
Szép mellyét, mint gyöngyszemekkel,
Rózsi szerelmes kezekkel.
Látom, nagyon kevélykedtek,
Örvendeztek s dicsekedtek,
Hogy csak véletek hinti be
Szép mellyét, mint gyöngyszemekkel,
Rózsi szerelmes kezekkel.
Büszke jázminocskák, ím, én
Azt merem néktek mondani,
Hogy jobb lett volna állani
A fűvek s virágok rendén,
Mert más virág közt magatok,
Mint csillagok, úgy látszatok.
Azt merem néktek mondani,
Hogy jobb lett volna állani
A fűvek s virágok rendén,
Mert más virág közt magatok,
Mint csillagok, úgy látszatok.
De oly deli orca alá
Űlvén, olyan hószín mellyre,
Minden szépségét amelyre
Ámor halmazzal rakta rá,
Egybevetvén a színeket,
Elvesztitek díszeteket.
Űlvén, olyan hószín mellyre,
Minden szépségét amelyre
Ámor halmazzal rakta rá,
Egybevetvén a színeket,
Elvesztitek díszeteket.
Pompázni jobb lett volna ma
Egy istenség óltáránál:
Így egy napnak hajnalánál
Csak tovább éltetek volna,
De őrá azért szálltatok,
Hogy tűstént elfonnyadjatok.
Egy istenség óltáránál:
Így egy napnak hajnalánál
Csak tovább éltetek volna,
De őrá azért szálltatok,
Hogy tűstént elfonnyadjatok.
Már én látom, lassan-lassan
Mint lankadtok és hervadtok,
Ah, szerencsétlenek vagytok!
Megemésztő forróság van
A szép Rózsi két szemébe,
Lángoló tűznek hevébe.
Mint lankadtok és hervadtok,
Ah, szerencsétlenek vagytok!
Megemésztő forróság van
A szép Rózsi két szemébe,
Lángoló tűznek hevébe.
Néktek azt mondtam volna én,
Hogy havára szép mellyének,
Lángja alá két szemének
Ne szálljatok olyan büszkén:
Szép mellyén ne múlassatok,
Két szemébe ne bízzatok.
Hogy havára szép mellyének,
Lángja alá két szemének
Ne szálljatok olyan büszkén:
Szép mellyén ne múlassatok,
Két szemébe ne bízzatok.
Szép mellyén nem múlathatni,
Mondtam volna, elhervadtok,
Mondtam volna, elfonnyadtok,
Két szeméhez nem bízhatni.
Egyűgyűk, tűstént elvesztek
S a porba megvetve lesztek.
Mondtam volna, elhervadtok,
Mondtam volna, elfonnyadtok,
Két szeméhez nem bízhatni.
Egyűgyűk, tűstént elvesztek
S a porba megvetve lesztek.
Látom már, s látják mindenek,
Miként húlltok kebelére,
Ki kezére, ki prémjére,
S végre mind lábára estek,
Hogy lábától gyógyúljatok,
Kik szemétől meghaltatok.
Miként húlltok kebelére,
Ki kezére, ki prémjére,
S végre mind lábára estek,
Hogy lábától gyógyúljatok,
Kik szemétől meghaltatok.
Büszke jázminocskák, ekként
Intem én a szeretőket,
Az egyűgyű szeretőket,
Mint titeket is az imént,
Szép mellyén ne múlassatok,
Két szemébe ne bízzatok.
Intem én a szeretőket,
Az egyűgyű szeretőket,
Mint titeket is az imént,
Szép mellyén ne múlassatok,
Két szemébe ne bízzatok.
