Csokonai Vitéz Mihály: EGY HÁLÁDATLANHOZ
EGY HÁLÁDATLANHOZ
(Németből)
Távozz tőlem, háládatlan!
Távozz, ha vélem így tettél!
Gondold meg jól, hogy szerettél,
De már annak vége lett.
Gondold meg, hogy elárúltál
És hogy állhatatlan voltál,
Egy hév szívtől elpártoltál,
Mely mindvégig szeretett.
Távozz, ha vélem így tettél!
Gondold meg jól, hogy szerettél,
De már annak vége lett.
Gondold meg, hogy elárúltál
És hogy állhatatlan voltál,
Egy hév szívtől elpártoltál,
Mely mindvégig szeretett.
Hogy, láncaink elbomolván,
Ámor nyila és dárdája
Szívem többé nem rongálja,
S érted nem sohajtozom:
Hogy, mivel engem elhagytál,
Több hűségem hozzád nincsen,
Lábom nem csörög bilincsen
S rólad nem gondolkozom.
Ámor nyila és dárdája
Szívem többé nem rongálja,
S érted nem sohajtozom:
Hogy, mivel engem elhagytál,
Több hűségem hozzád nincsen,
Lábom nem csörög bilincsen
S rólad nem gondolkozom.
A hajós is dallásától
Fut a szerelmes szírennek;
Mert tudja, hogy mérges ennek
Dalja, sőt halálos is:
Így fordítom el orcámat
Én is bájoló képedtől,
Mert csábító beszédedtől
Jéggé fagy a szívem is.
Fut a szerelmes szírennek;
Mert tudja, hogy mérges ennek
Dalja, sőt halálos is:
Így fordítom el orcámat
Én is bájoló képedtől,
Mert csábító beszédedtől
Jéggé fagy a szívem is.
Meghűl minden vérem bennem,
Mihelyt kegyetlen voltodról
És nem várt árúlásodról
Emlékezem, hitszegő!
Irígyemet vígasztald meg,
Örvendj, hogy űlhetsz ölébe:
Pedig tán egyszer cserébe
Megvet és elárul ő.
Mihelyt kegyetlen voltodról
És nem várt árúlásodról
Emlékezem, hitszegő!
Irígyemet vígasztald meg,
Örvendj, hogy űlhetsz ölébe:
Pedig tán egyszer cserébe
Megvet és elárul ő.
Megvallom, bár szégyenemre,
Szíved oly heven szerettem,
Hogy midőn azt megvetettem,
Véltem, a halál jön rám:
És ha azután némelykor
Távolról megszemlélélek,
Mindjárt kiszakad a lélek
Belőlem, azt gondolám.
Szíved oly heven szerettem,
Hogy midőn azt megvetettem,
Véltem, a halál jön rám:
És ha azután némelykor
Távolról megszemlélélek,
Mindjárt kiszakad a lélek
Belőlem, azt gondolám.
Szép virág vagy, azt megvallom:
Mert a rózsa bíborához
És a líliom havához
Színed hasonlóvá tész,
Rózsa vagy, de tüsketermő;
Líliom, de illatatlan;
Mert hűségednek tartatlan
Hószíne mindjárt elvész.
Mert a rózsa bíborához
És a líliom havához
Színed hasonlóvá tész,
Rózsa vagy, de tüsketermő;
Líliom, de illatatlan;
Mert hűségednek tartatlan
Hószíne mindjárt elvész.
Távozz tőlem, háládatlan!
Távozz, szerethetsz miattam.
Én, mi voltam, az maradtam
S az maradok örökké.
Ha az én arányos szívem
Változna a szerelmembe,
Akkor mondd osztán szemembe,
Hogy: hazudtál, hallod-é?
Távozz, szerethetsz miattam.
Én, mi voltam, az maradtam
S az maradok örökké.
Ha az én arányos szívem
Változna a szerelmembe,
Akkor mondd osztán szemembe,
Hogy: hazudtál, hallod-é?
1799. jan. 15.
