Dsida Jenő: Szegény Don Kihot
Szegény Don Kihot
Nyomán a bágyadt alkonyati fénynek
feltámadnak a rég átélt regények.
feltámadnak a rég átélt regények.
Latin órán, régen, mint kisdiák,
pad alatt böngészett tragédiák.
pad alatt böngészett tragédiák.
És most szomorú, borús alkonyatkor
felpanaszlom, hogy másként hittem akkor.
felpanaszlom, hogy másként hittem akkor.
Hogy fáj most ez a néma, terhes ég,
ez a harcos, unalmas szürkeség.
ez a harcos, unalmas szürkeség.
Lennék sötét hős, vagy gőgös, vidám:
Gróf Monte Christo, vagy Berend Iván.
Gróf Monte Christo, vagy Berend Iván.
Kit a Sors végül örömre is rávitt:
Szökött Gulliver, vagy Copperfield Dávid.
Szökött Gulliver, vagy Copperfield Dávid.
Csinos herceg, ki kéktoronyba tér,
s akit megölel forrón Hattyuvér.
s akit megölel forrón Hattyuvér.
Antonius, ki csak csókban erős,
vagy hitpáncélos szigetvári hős.
vagy hitpáncélos szigetvári hős.
Romeo, akit vár az égi nász,
vagy az a szegény, bolond Árnyhalász.
vagy az a szegény, bolond Árnyhalász.
Álmokban úszom, bízva boldogan:
a vágynak olyan édes íze van,
a vágynak olyan édes íze van,
csámcsogom, mint jó puha kenyeret,
- s közben az eső halkan megered.
- s közben az eső halkan megered.
Míg gyors ütemben kalapomra koppan,
összesúgnak az akácok titokban:
összesúgnak az akácok titokban:
Mindig, mindig szélmalmokkal vivott
s nagyon megunta szegény Don Kihot.
s nagyon megunta szegény Don Kihot.
Szatmár, 1927
