Dsida Jenő: Búcsú Cynthiától
vágyam okozta, hogy így lángol benned a gőg. |
most ama verseimért orcám szégyene ég. |
a szerelem mindent kétszeresen mutatott. |
mely csupa kendőzés volt, ügyes álvirulás. |
thessali jósnő vén ujja ki nem kuruzsolt |
önként és szabadon: bánom már magam is. |
hátracsavarta vadul gúzsba kötött kezemet. |
sok zátonyt kikerült s ring horgonykötelén. |
s végre hegednek már tátongó sebeim. |
Juppiter áll süketen s nem hall semmi imát. |
száz ínyenc lakomán mind rajtam kacagott! |
kebled tépve jajongsz majd hű kedvesedért. |
csalni akarsz, ha zokogsz, Cynthia, csalni akarsz. |
hogy viszonyunkat még szépen halni se hagyd. |
és te, küszöb, mely sírsz már szomorú szavamon. |
s rútan lepje be szép arcod a sok kusza ránc! |
s tépni szeretnéd gyér, őszült fürtjeidet, |
bánni fogod keserűn mostani tetteidet! |
Aggódj szüntelenül múló bájaidért! |