Dsida Jenő: Cynthia nagybetegen
Cynthia nagybetegen
Már a varázspörgettyü megállt, a varázsige hallgat,
Luna sem úgy tesz, mint aki gyakran jár le az égből...
Íme, közös sorsunk tutaján fog szállni szerelmünk
Egymagamat ha nem is szánsz, kettőnkön könyörülj meg!
Verset irok tábládra neked, fogadom, ha segítesz:
S lábad előtt majd ő maga ül, fátylakba takarva,
| szunnyadozó parazson senyved a barna babér, |
| És a bagoly feketén gyászjeleket kuvikol. |
| át a halotti világ néma, komor vizein. |
| Élni fog? Élni fogok. Meghal? Utána halok. |
| - "Juppiter adta nekem vissza a drága leányt." - |
| s nagy veszedelmeiről hosszan időzve mesél. |
