Dsida Jenő: A gyávaság szonettje
A gyávaság szonettje
| Nincs engedelmességem, nincs parancsom. Egyként |
sugár szikrázik át egy tiszta kancsón.
| A fán rekedten rikkant fel a páva, a nap melenget és |
küldetésben néha-néha gyáva.
| Szívem e békés lustaságban oly dús! |
| A gazdag úton szembe jön velem vasakkal verten egy |
a módot kutatom és nem lelem: mint tudnám őket
végre megtagadni?
