Eötvös József: DALNOK ÉS KIRÁLY.
DALNOK ÉS KIRÁLY.
Szélvész üvölt, - a tenger
Egy sajkát zúg körűl,
Rajt' egy öreg király és
Egy ifju dalnok űl.
Egy sajkát zúg körűl,
Rajt' egy öreg király és
Egy ifju dalnok űl.
S mig korona övedzi
Az aggnak ősz haját,
Még fris babér az ifju
Redőtlen homlokát.
Az aggnak ősz haját,
Még fris babér az ifju
Redőtlen homlokát.
»Mit ér mostan hatalmam, -
Szól búsan a király; -
Ki annyi harczban győzött,
Dicsetlen sírt talál.
Szól búsan a király; -
Ki annyi harczban győzött,
Dicsetlen sírt talál.
A nép könnyen felejti
Meghalt királyait,
Csak a ki jutalmazza,
Említi tetteit«.
Meghalt királyait,
Csak a ki jutalmazza,
Említi tetteit«.
,Isten veled, szerelmem! -
A dalnok énekel; -
Isten veled örökre,
Ifjadnak halni kell.
A dalnok énekel; -
Isten veled örökre,
Ifjadnak halni kell.
Ha majdan énekemnek
Ismétled hangjait,
Gondolj reám is akkor,
Ki némán fekszem itt.
Ismétled hangjait,
Gondolj reám is akkor,
Ki némán fekszem itt.
Elég gyönyört találtam,
Ne sírj, oh kedvesem:
Szerettem, énekeltem,
És ez elég nekem'.
Ne sírj, oh kedvesem:
Szerettem, énekeltem,
És ez elég nekem'.
S a tenger inkább ordít,
A szél inkább fütyül,
A sajka szirtre vetve,
Törötten elmerűl. -
A szél inkább fütyül,
A sajka szirtre vetve,
Törötten elmerűl. -
Megszűnt a vész, nyugodtan
Áll a tenger megint,
A holdvilág felkelve,
Reá ezüstöt hint.
Áll a tenger megint,
A holdvilág felkelve,
Reá ezüstöt hint.
A dalnok fris babérja
Fenn úszik tükörén:
Az aggnak koronája
Temetve fenekén.
Fenn úszik tükörén:
Az aggnak koronája
Temetve fenekén.
1835.
