Faludi Ferenc: ECLOGA 5-TA Pásztori versek
ECLOGA 5-TA Pásztori versek
ISMÉT PÁSZTORI VERSENGÉS
Micon. Thyrsis. Palaemon. Micon.
Thyrsi, furuglyázzunk, van most módunk benne.
Thyrsi, furuglyázzunk, van most módunk benne.
Thyrsis.
Vólna, ha Menalcas ebédért nem menne;
Kire bizzam a nyájt? a part mellett járkál,
Lator az a nagy bak, öklelődik, szurkál.
Vólna, ha Menalcas ebédért nem menne;
Kire bizzam a nyájt? a part mellett járkál,
Lator az a nagy bak, öklelődik, szurkál.
Minap két ridéket a vizbe ugratott,
Ott vesztek, nem ettem az nap egy falatot!
Ott vesztek, nem ettem az nap egy falatot!
Micon.
Hadd őrizze Mopsus, nem mostani legény,
Hanemha tőlem félsz, magad mentő, szegény!
Hadd őrizze Mopsus, nem mostani legény,
Hanemha tőlem félsz, magad mentő, szegény!
Thyrsis.
Hallottam a minap a szőlők aljában
Egy kis bodzafának büdös árnyékában,
Csikorgó nádsippal kinoztad versedet,
Nyassán perjén mondád nyálas énekedet.
Hallottam a minap a szőlők aljában
Egy kis bodzafának büdös árnyékában,
Csikorgó nádsippal kinoztad versedet,
Nyassán perjén mondád nyálas énekedet.
Micon.
Láttunk a szilvásban, mikor loppal ettél,
Leugatott az eb, a csallánba estél;
Lappangva bürökbül kis sipot faragtál,
Versent a békákkal valamit kákogtál.
Láttunk a szilvásban, mikor loppal ettél,
Leugatott az eb, a csallánba estél;
Lappangva bürökbül kis sipot faragtál,
Versent a békákkal valamit kákogtál.
Thyrsis.
Már ne gyalázkodjál, keljünk a próbára,
Megválik, ki lészen nyertes utoljára.
Tegyünk fel valamit, én szép habpipámat,
Már ne gyalázkodjál, keljünk a próbára,
Megválik, ki lészen nyertes utoljára.
Tegyünk fel valamit, én szép habpipámat,
Micon.
Én egy ostornyelre való szij szerszámat.
Én egy ostornyelre való szij szerszámat.
Palaemon érkezik, köztünk biró lehet,
Kezdd el, majd tetszik, ki mennyire mehet.
Kezdd el, majd tetszik, ki mennyire mehet.
Thyrsis.
Te hitál ki, téged illet a sor, kezdd el.
Kezdd el, de ugy gondold, hogy Thyrsis megfelel.
Te hitál ki, téged illet a sor, kezdd el.
Kezdd el, de ugy gondold, hogy Thyrsis megfelel.
Micon.
Felfordult a világ, eltörött tengele,
Régi csapásának se nyoma, se hele,
A hegyek költöznek, a sütő nap megáll,
A föld kerülette kerengőbe járkál.
Felfordult a világ, eltörött tengele,
Régi csapásának se nyoma, se hele,
A hegyek költöznek, a sütő nap megáll,
A föld kerülette kerengőbe járkál.
Thyrsis.
Felforrott a tenger, tüzes habot forgat,
Várasok omlanak, a szükség nyomorgat,
Gálátheét szánam, szinében változik,
Bánatos arczája ázik, siránkozik.
Felforrott a tenger, tüzes habot forgat,
Várasok omlanak, a szükség nyomorgat,
Gálátheét szánam, szinében változik,
Bánatos arczája ázik, siránkozik.
Micon.
A baglok huhognak, rut ebek ugatnak,
Farkasok dühödnek, juhokat szaggatnak,
Pán azt mondá nékünk: ezek gonosz jelek,
Fergetegek lésznek, rontó vesztő telek.
A baglok huhognak, rut ebek ugatnak,
Farkasok dühödnek, juhokat szaggatnak,
Pán azt mondá nékünk: ezek gonosz jelek,
Fergetegek lésznek, rontó vesztő telek.
Thyrsis.
Büdös már a rózsa, méreg az orvosság,
Zászlót emel, tombol a gonosz ravaszság,
Fejér már a holló, fekete a hattyu,
Másnak örökébe száll a hitván fattyu.
Büdös már a rózsa, méreg az orvosság,
Zászlót emel, tombol a gonosz ravaszság,
Fejér már a holló, fekete a hattyu,
Másnak örökébe száll a hitván fattyu.
Micon.
Megfordult a játék: több a vak a hatnál,
Többet nyom egy lator latban tiz jámbornál,
Nincsen már kelete a finom aranynak,
Vagyon ellenében a rozsdás salaknak.
Megfordult a játék: több a vak a hatnál,
Többet nyom egy lator latban tiz jámbornál,
Nincsen már kelete a finom aranynak,
Vagyon ellenében a rozsdás salaknak.
Thyrsis.
Magos repülésre elindult sok szarka,
De heába evez, nem birja a farka,
A vakondak utat mutat a szemesnek,
Tanulatlan elme leczkét ad eszesnek.
Magos repülésre elindult sok szarka,
De heába evez, nem birja a farka,
A vakondak utat mutat a szemesnek,
Tanulatlan elme leczkét ad eszesnek.
Micon.
A forgott juhászok messze kergettetnek,
És a sohonnajak elő kerestetnek,
Aegon vasat pendét, nem kell erre tanu,
Nem kell a bizonyság, elég a vád s gyanu.
A forgott juhászok messze kergettetnek,
És a sohonnajak elő kerestetnek,
Aegon vasat pendét, nem kell erre tanu,
Nem kell a bizonyság, elég a vád s gyanu.
Thyrsis.
Pásztor az ő nyáját már maga széllyeszti,
Ártatlan csordáját szántszándékkal veszti,
A révész elveti evező lapátját,
Al s fel szélnek hagyja hánykodó csónakját.
Pásztor az ő nyáját már maga széllyeszti,
Ártatlan csordáját szántszándékkal veszti,
A révész elveti evező lapátját,
Al s fel szélnek hagyja hánykodó csónakját.
Palaem.
Elég Thyrsi! tartsd meg kedves habpipádat,
Te is, Micon, feltett czifra szerszámadat,
Nyertes mind a kettő, jól kitett magáért,
Egyik sem tartozik a monda mondáért.
Elég Thyrsi! tartsd meg kedves habpipádat,
Te is, Micon, feltett czifra szerszámadat,
Nyertes mind a kettő, jól kitett magáért,
Egyik sem tartozik a monda mondáért.
Vedd el ajándékul Micon, tomborámat,
És te pedig Thyrsi jó rezes baltámat,
Menjen ki immár fogyaték nyájjához,
Vigyázzan és lássan mint lehet, dolgához.
És te pedig Thyrsi jó rezes baltámat,
Menjen ki immár fogyaték nyájjához,
Vigyázzan és lássan mint lehet, dolgához.
Én sem mondok ellent, zurzavarban élünk,
Üstekes csillagot mutat az ég, félünk,
Előttünk, utánnunk csak a keserves kár,
Magam elbujdosom, a hol pásztor nem jár.
Üstekes csillagot mutat az ég, félünk,
Előttünk, utánnunk csak a keserves kár,
Magam elbujdosom, a hol pásztor nem jár.
