Földi János: I. Elegia. Dávid siralmos Éneke, Saulnak és Jonathánnak halálokról.
I. Elegia. Dávid siralmos Éneke, Saulnak és Jonathánnak halálokról.
2. Sam. 1. 19. 27.
Óh ki magas Hegyiden, Izráel' Dísze elestél!
E' szomorú romlást Gáthban ne jelentse ki senki!
Majd ne hogy örvendjék a' Pálestina Leányi,
Gilboa, bértzeidet soha ég harmatja ne szállja!
Parlagidat szántó ne mivelje, meződ ne teremjen
Ah! az erőseknek paisok; mert ott leve tsúffá,
Lám vértől ez előtt Jonathán kézíve ki nem tért,
Saul, Jonathán, egymást szeretők életekbe valának,
Mind eggyik könnyebb vala könnyű Saskeselyüknél,
Sírjatok a' Saulon óh Izrael árva Leányi!
Általa járátok bársony, 's selyem öltözetekben,
Hogy hullottanak el, jaj! mind az Erősek a' Hartzon!
Nagy keserűségben vagyok édes Atyámfija, érted!
A' különös Szeretet, mellyel buzgottam erántad,
Hogy hullottanak el, jaj! mind az Erősek a' Hartzon!
| Hogy hullottanak el mind az Erősek, Egek! |
| Askalon útzáin híre ne folyjon elébb! |
| 'S a' mettzetlen Nép vígadozásba légyen. |
| Sem soha zápor eső rád ne tsepegjen alá! |
| Szent 'sengét, fel emelt áldozatokra valót! |
| Ott a' Saulé is, bár olaj érte fejét. |
| És Saulnak nem vólt kardja tsapása hibás. |
| Egymástól a' Halál most se szakasztja külön! |
| Izmos Oroszlánnál mindenikőjök erősbb! |
| A' ki tinéktek igen drága ruhákat adott. |
| És arany ékesség köntösötökre kerűlt. |
| A' Te Hazád hegyein, ah Jonathán, el esél! |
| Ah kedves Jonathán, melly örömre valál! |
| Minden gerjedezést meg halad Asszony eránt. |
| És hadi Szerszámok hogy leve préda velek! |
