Garay János: BÁNK-BÁN.
BÁNK-BÁN.
«Fel, nemes bán, hősök sarjadéka!
Mikre vársz még, mik történjenek?
Lecsapott már, gyújtott is a villám,
Károdat nincs, a ki mérje meg.
Fel, nemes bán, véres nagy munkára,
Csordulásig telt a bűn pohára!
Mikre vársz még, mik történjenek?
Lecsapott már, gyújtott is a villám,
Károdat nincs, a ki mérje meg.
Fel, nemes bán, véres nagy munkára,
Csordulásig telt a bűn pohára!
Megfogadtad a király parancsát,
El- s bejártad a bomló hazát;
Csillapítál nemesek haragján.,
Megkönnyítéd a paraszt baját:
Szép hazádhoz gondjaid ragadnak...
Csak magadra gondja nincs magadnak!
El- s bejártad a bomló hazát;
Csillapítál nemesek haragján.,
Megkönnyítéd a paraszt baját:
Szép hazádhoz gondjaid ragadnak...
Csak magadra gondja nincs magadnak!
Ifju nődet kedves gyermekével
Kire hagytad, elfeledted-e?
A királyné, Gertrud udvarában....
Vajh, ne hoztad soha őt ide!
Menj, s ha nődet halva nem találod,
Vajha úgy leld, hogy ne kérd halálod!»
Kire hagytad, elfeledted-e?
A királyné, Gertrud udvarában....
Vajh, ne hoztad soha őt ide!
Menj, s ha nődet halva nem találod,
Vajha úgy leld, hogy ne kérd halálod!»
Ily szavakkal rázza fel nyugából
A sötét hír Bánk-bán éjjelét,
S mint a tengert szélvész ordítása,
Fölhasítja a bán kebelét.
S kél a bajnok... lelke háborában
Tengerénél rémesb áradás van!
A sötét hír Bánk-bán éjjelét,
S mint a tengert szélvész ordítása,
Fölhasítja a bán kebelét.
S kél a bajnok... lelke háborában
Tengerénél rémesb áradás van!
S megy rohanva, megy magas haraggal,
Éjjel, nappal fáradatlanul;
Gyors lováról, mely miként vihar száll,
A fehér tajték rongyolva hull,
Mint vitorla, messze leng serénye;
Nő, fogy a hős áltató reménye.
Éjjel, nappal fáradatlanul;
Gyors lováról, mely miként vihar száll,
A fehér tajték rongyolva hull,
Mint vitorla, messze leng serénye;
Nő, fogy a hős áltató reménye.
És, a mint megy, és a mint közelget,
Érve, hagyva várost és falut,
Minden nyommal rémesebb, valóbb lesz
A sötét hir, mely fülébe jut:
A csel és bün háza tűzhelyének
Legrejtettebb szentélyéig érnek.
Érve, hagyva várost és falut,
Minden nyommal rémesebb, valóbb lesz
A sötét hir, mely fülébe jut:
A csel és bün háza tűzhelyének
Legrejtettebb szentélyéig érnek.
A királyné tobzó udvarába
Feslett öcscse, Eckbert, költözött;
A lovaggal a rény csarnokában
A hivalgás bűntábort ütött.
S a királyné helybehagyva nézi,
Bűnre bűnét öcscse mint tetézi.
Feslett öcscse, Eckbert, költözött;
A lovaggal a rény csarnokában
A hivalgás bűntábort ütött.
S a királyné helybehagyva nézi,
Bűnre bűnét öcscse mint tetézi.
Sőt a trónnak tág redőzetében
Mint ügyes pók megvonván magát,
Ön kezével oldja és csomózza
A cseleknek ármányfonalát,
S míg a bánné a szövőt csodálja:
Már nyakára gombolyúl fonála!...
Mint ügyes pók megvonván magát,
Ön kezével oldja és csomózza
A cseleknek ármányfonalát,
S míg a bánné a szövőt csodálja:
Már nyakára gombolyúl fonála!...
Mint virágszál, mely száron törött meg,
Bánk előtt bús hölgye elborúl;
Gyászalakján bűnös ártatlanság,
Szép szeméből sűrü könnye húll.
Vád és mentség ajka vallomása,
De szavát elfojtja zokogása.
Bánk előtt bús hölgye elborúl;
Gyászalakján bűnös ártatlanság,
Szép szeméből sűrü könnye húll.
Vád és mentség ajka vallomása,
De szavát elfojtja zokogása.
S a kevés szó többet mond a férjnek
Mint ezer nyelv vádja dörgene!
E tekintet, melyben lángirással
Van felírva vesztett édene,
Lelke lelkét járja át a bánnak -
Nincs határa már indúlatának!
Mint ezer nyelv vádja dörgene!
E tekintet, melyben lángirással
Van felírva vesztett édene,
Lelke lelkét járja át a bánnak -
Nincs határa már indúlatának!
Megy, miként megy nőfosztott oroszlán,
Melynek ártó dűhét fölverék;
Kebelében elrablott szerelme
S meggyalázott férfisága ég!
De előbb, mint fogna végmeréshez,
Még betér az ország érsekéhez.
Melynek ártó dűhét fölverék;
Kebelében elrablott szerelme
S meggyalázott férfisága ég!
De előbb, mint fogna végmeréshez,
Még betér az ország érsekéhez.
«Adj tanácsot lelkeknek birája!
Mondj igazt bűn s büntetés felett.»
S elsorolja, mikkel a királyné
Nemzet és hon ellen vétkezett;
Hozzá adja hölgye eseményét, -
És az érsek adja véleményét:
Mondj igazt bűn s büntetés felett.»
S elsorolja, mikkel a királyné
Nemzet és hon ellen vétkezett;
Hozzá adja hölgye eseményét, -
És az érsek adja véleményét:
«A királynét meggyilkolni nem kell,
- Mond a főpap - tartózkodni jó,
Ha egyez mind, én nem mondok ellen»
Monda, s ajkin kétes volt a szó.
De olaj az a bánnak tüzére, -
Karja szörnyet csattant fegyverére.
- Mond a főpap - tartózkodni jó,
Ha egyez mind, én nem mondok ellen»
Monda, s ajkin kétes volt a szó.
De olaj az a bánnak tüzére, -
Karja szörnyet csattant fegyverére.
S már Fejérvártt, Gertrud udvarában,
A királyné termiben vagyon;
A királyné két kicsin fiával
Játszadozva ül a trónuson.
Mint az angyal végitélet napján,
Áll előtte s vádját dörgi Bánk-bán.
A királyné termiben vagyon;
A királyné két kicsin fiával
Játszadozva ül a trónuson.
Mint az angyal végitélet napján,
Áll előtte s vádját dörgi Bánk-bán.
«Drága kincs volt bízva mindkettőnkre;
A király országát bizta rám:
Én kezedre, Gertrud! éltem üdvét,
Mindenem, mi volt, nőmet bizám;
Én beváltám, mit reám bizának,
Véde voltam trónnak és hazának,
A király országát bizta rám:
Én kezedre, Gertrud! éltem üdvét,
Mindenem, mi volt, nőmet bizám;
Én beváltám, mit reám bizának,
Véde voltam trónnak és hazának,
De te hitlen megcsalád a bízót!
- Mond a bán s rettentő lesz szava -
Ön magad lől (kincsemnek lakatja)
A megőrzendő kincs tolvaja.
Vedd el a díjt!» Gertrud összerémül...
Künn van a kard a bán hűvelyébül!
- Mond a bán s rettentő lesz szava -
Ön magad lől (kincsemnek lakatja)
A megőrzendő kincs tolvaja.
Vedd el a díjt!» Gertrud összerémül...
Künn van a kard a bán hűvelyébül!
«Pártütő! sikolt Gertrud - királyod,
És urad vérére fensz kezet?»
És elébe tartja két kezével
Mentő pajzsul a két gyermeket.
«Istenemre! - mond a bán kevélyen -
Bántódása egyiknek se légyen!
És urad vérére fensz kezet?»
És elébe tartja két kezével
Mentő pajzsul a két gyermeket.
«Istenemre! - mond a bán kevélyen -
Bántódása egyiknek se légyen!
A király, és vére szent előttem,
Érte élek, érte meghalok;
De ki vérem- és nevembe gázol,
Annak vérrel s karddal számolok!»
A királyné szívben sujtolá őt:
Ő sziven találta a királynőt!
Érte élek, érte meghalok;
De ki vérem- és nevembe gázol,
Annak vérrel s karddal számolok!»
A királyné szívben sujtolá őt:
Ő sziven találta a királynőt!
