Gyulai Pál: AZ IGAZSÁG ÉS HAMISSÁG.
Vele megy a Hamisság,
Édes testvér mindkettő,
Miért, tudj' a teremtő.
Sütött nekik pogácsát,
Mindeniknek huszat szánt,
S betarisznyált egyaránt.
«Hallod-e te Igazság,
A tiedből ennénk tán,
Az enyémből azután?»
Megkezdik a pogácsát,
S míg benne tart, egy hétig,
Morzsolgatják mindétig.
««Hallod-e te Hamisság,
Amint mondád, rendre jár,
A tiedből együnk már?»»
Nem ad neki a testvér;
«Mégis adok jó áron,
Ha a füled' levágom.»
Másnap ismét a kezét,
Azután meg a lábát,
S úgy ád egy-egy pogácsát.
Vakon, bénán vezeti
Az Igazság ráállott -
Így járják a világot.