Gyulai Pál: KÜLFÖLDÖN.
KÜLFÖLDÖN.
Jaj mit hallok, magyar nótát, Istenem!
Könnybe borul, könnybe lábad a szemem.
Nem hallottam a mióta bujdosom,
A mióta idegen föld a honom.
Könnybe borul, könnybe lábad a szemem.
Nem hallottam a mióta bujdosom,
A mióta idegen föld a honom.
Beh szomorú, beh jól esik, Istenem!
Úgy elbúsul, úgy megkönnyűl a szivem
Ujra enyém minden, amit szerettem,
Elsiratom ujra, amit vesztettem.
Úgy elbúsul, úgy megkönnyűl a szivem
Ujra enyém minden, amit szerettem,
Elsiratom ujra, amit vesztettem.
Sírva vigad szegény magyar bujában,
Éljen otthon vagy idegen hazában,
Sírva vigad, mig világ ily sorja tart . . .
Szánd meg, Isten, szánd meg immár a magyart .
Éljen otthon vagy idegen hazában,
Sírva vigad, mig világ ily sorja tart . . .
Szánd meg, Isten, szánd meg immár a magyart .
1856
