Gyulai Pál: OKTÓBERBEN.
Völgyek, halmok friss virága?
Mért halványulsz, miért hervadsz
Erdők, berkek még zöld ága?
Sirján, kik elestek |
A véres csatákon, |
Halott-koszorúnak |
Hullatám virágom' |
S míg egy új tavasznak |
Piros fénye támad, |
Halovány szinemmel |
Gyászolom hazámat. |
Régi arcod, fényed hol van?
Tiszta kék ég mért jelensz meg
Oly korán már gyászfátyolban?
Fényünk villogásán |
Halt el kardotoknak, |
Szemeink a könnytől |
Nem mosolyoghatnak |
Szégyen és gyalázat |
Ég lelkünk haragján, |
Megtagadva tőlünk |
Bosszuálló villám. |
Merre röpkedsz szárnyaiddal?
Hova lettek kisérőid:
Enyhe harmat és madárdal?
A harmat könnyé lett, |
A dal hattyuének, |
Társim vér, sohajtás |
És átok levének. |
És viharrá nővén |
Járom a világot, |
Szálljon a zsarnokra |
Vér, sohajtás, átok! |