Gyulai Pál: UTCÁN.
UTCÁN.
Hogy épül Pest minden soron,
Hogy sürr-forr' benn' a néptömeg!
Ki lakta, látta egykoron,
Immár alig ösméri meg.
Hogy sürr-forr' benn' a néptömeg!
Ki lakta, látta egykoron,
Immár alig ösméri meg.
Ez utca is megváltozott,
Hol ifjuságom idején
Sok szép órát, sok víg napot
Barátim közt töltöttem én.
Hol ifjuságom idején
Sok szép órát, sok víg napot
Barátim közt töltöttem én.
Eltünt a régi ház emitt,
Gazdája is már föld alatt,
De hűn őrzöm emlékeit,
A multból már csak az maradt.
Gazdája is már föld alatt,
De hűn őrzöm emlékeit,
A multból már csak az maradt.
Hijába áll szép palota
Az egyszerű kis ház helyén,
Nem léphetek be én oda,
A mult emlékét sérteném.
Az egyszerű kis ház helyén,
Nem léphetek be én oda,
A mult emlékét sérteném.
Megállok és eszembe jut,
Ha elmegyek mellette még:
Az idő mily rohanva fut,
És mily közel a messze vég!
Ha elmegyek mellette még:
Az idő mily rohanva fut,
És mily közel a messze vég!
Fut-fárad, küzd-ví a világ,
Sok földi kincset esdve kér;
Vidám kedély és ifjuság
Minden más kincsnél többet ér.
Sok földi kincset esdve kér;
Vidám kedély és ifjuság
Minden más kincsnél többet ér.
1894
