József Attila: Villon Ferenc Nagy Testamentuma
Villon Ferenc
Nagy Testamentuma
Nagy Testamentuma
1461-ben
Itt kezdődik
Villon Ferencnek a
Nagy Testamentuma
Villon Ferencnek a
Nagy Testamentuma
1
| Im, harminc esztendős koromban, |
Már minden szégyenem megittam.
Jóllehet d'Aussigny Tibortul,
Az uccán áldó püspök úrtul
Volt vala rengeteg bajom.
Ha püspök is az egyházambul,
Hogy enyém lenne, tagadom.
2
| Ha mit adott, ugarban adta; |
Hitemnek nincs rá gondolatja;
Nem vagyok szarvassa sem őze;
Egy nyáron át, hideg vízből se
Adott a fösvény eleget.
Nem szánja őt a Teremtő se
Másként, mint ő szánt engemet.
3
| És, ha valaki a választ adja |
Nem teszem, hiszen beláthatja,
Nincs róla rossz gondolatom.
Csak: Jézus, a paradicsom
Királya, testi-lelki bajban
Legyen hozzá a szánalom,
Amellyel ő könyörült rajtam.
4
S ha kemény volt hozzám s kegyetlen,
Keményebb, semmint itt mesélem,
Akarom, hogy az örök Isten
Keményebb, semmint itt mesélem,
Akarom, hogy az örök Isten
A fordítás befejezetlen.
