József Attila: KÍNOS, SZÖGLETES MULÁSOM
KÍNOS, SZÖGLETES MULÁSOM
Fürtöm szöllőkhöz volt hasonló
s most hüvelyében rohadt borsó:
Fekete szemei peregnek.
s most hüvelyében rohadt borsó:
Fekete szemei peregnek.
Oh kínos, szögletes mulásom!
Perccel nyelődő pusztulásom!
Számban halálok keverednek.
Perccel nyelődő pusztulásom!
Számban halálok keverednek.
Oh égbolt csontos tisztasága!
Éhen halottak fagyossága!
Tettembe vetett bizalommal!
Éhen halottak fagyossága!
Tettembe vetett bizalommal!
Mig gőggel fortyog sokak babja,
milyen meredt az ábrázatja
hunyor nélküli nyugalommal!
milyen meredt az ábrázatja
hunyor nélküli nyugalommal!
Vonom-viszem a téli mennyek
együgyü fényét kedvesemnek -
szerelem volt a végességem.
együgyü fényét kedvesemnek -
szerelem volt a végességem.
Tapogathatnak kézen-lábon,
vas vagyok én már a vaságyon
s szerelem lesz a békességem.
vas vagyok én már a vaságyon
s szerelem lesz a békességem.
Változata a Zuzmara.
