József Attila: LÉLEKSZIRTEKEN
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,
És öntöm is sürűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.