József Attila: PAP A TEMPLOMBAN
Nagy orgonája búgva zeng,
Sötét vér hull a kőre lent
Sötét oltárról, régi tempón.
És nyöszörögve és sohajtón
Egy lélek sír a templomajtón
Bus éneket, istentelent.
Arcképet festett - haja szőke -
Oltárképül a csonttemplomnak.
Nagy csönd lesz. És a vén, komor pap
Halkan, csudásan prédikál.