József Attila: SZERELMES KESERŰ HAZAFISÁG
Hol mint szökőkút, gyöngyöz életár,
Reám Hazám tarolt mezője vár -
Ó, csak tarolt ne volna! én is mennék!
De itt aszott a tépdesett határ
S hiába hullatom könyűm le, már
Nem sercen fű és nem libegnek lepkék,
És semmim sincsen, amivel fizetnék,
És hitem összedől, mint kártyavár:
És szívem sincs, odadtam régen már
Egy szőke lánynak e fakult szelencét.