József Attila: (KEDVESEM BETEGEN...)
szunnyad e hajnalon.
Nyugodj most, szerelem,
szeress most, nyugalom.
facsarja buta láz
s vele nem szenvedek,
engem csak megaláz.
vágtat vad utakon,
ugy dobog a szivem.
Hallgatom, hallgatom.
Mi kéne? Két pofon?
Nyugalom, szerelem.
Szerelem, nyugalom.