József Attila: (MÁR RÉGESRÉG...)
kétéltű vagyok, mint a béka.
A zúgó egek fenekén
lapulok most, e költemény
szorongó lelkem buboréka.
nem les a parancsomra féreg.
Mint a halak s az istenek,
tengerben és egekben élek.
meleg homályu, lágy világa.
Egem az ésszel fölfogott
emberiség világossága.