Juhász Gyula: Az élet hegyén
Ott vergődik a fáradt szenvedés.
Míg könny pereg, vér foly, míg ide téved
Egy tétova sóhaj: én addig élek!"
Vívódik a Nagyság, bús idegen,
Míg vágy fogan, mámor gyúl, ide téved
Egy pogány ujjongás: én addig élek!"
Miért borult el fényes homlokod?"
Melyet meggyilkolt az én büszkeségem!
De a te lelked szomorú miért lett,
Szomorú mindhalálig?"
"Az öröm miatt, mit megölt hitem!
És hogy nem ért bennünket senkisem..."