Juhász Gyula: Egy ing a szárítón
Egy ing a szárítón
Tavaszi széltől ostorozva állnak
A még tar ágú, vasútmenti fák,
A kikeleti langyos újulásnak
Leheletétől reszket a világ.
A még tar ágú, vasútmenti fák,
A kikeleti langyos újulásnak
Leheletétől reszket a világ.
Az első számú őrház előtt állok,
Előttem jönnek, tűnnek vonatok,
Vonatra, új utakra most nem várok,
Elég nekem, hogy újult nap ragyog.
Előttem jönnek, tűnnek vonatok,
Vonatra, új utakra most nem várok,
Elég nekem, hogy újult nap ragyog.
Az első számú őrház ablakában
Muskátli nyit, zöld verbéna hajt
És a szárítón, színes egymagában
Egy rózsaszín ing jelzi a tavaszt!
Muskátli nyit, zöld verbéna hajt
És a szárítón, színes egymagában
Egy rózsaszín ing jelzi a tavaszt!
Egy rózsaszín ing. Mit tudom, kié, de
Egy dalt belőlem mégis csak kicsalt,
Hisz volt tavasz, amikor, - már egy éve -
Épp ily hiába írtam ennyi dalt!
Egy dalt belőlem mégis csak kicsalt,
Hisz volt tavasz, amikor, - már egy éve -
Épp ily hiába írtam ennyi dalt!
