Juhász Gyula: Botond apánk Bizancban
Botond apánk Bizancban
Botond apánk zömök, konok magyar volt,
Turáni vére még lobogva lángolt,
Országokon által vígan barangolt.
Turáni vére még lobogva lángolt,
Országokon által vígan barangolt.
Szerette a színes, hímes világot,
Bár napkelet volt ringató bölcsője,
De lelke dús és bús Nyugatra pártolt.
Bár napkelet volt ringató bölcsője,
De lelke dús és bús Nyugatra pártolt.
A németet rajongva vágta, ölte
S a Rajna nektárját buzgón kiitta.
Temérdek szolgát küldözött előre.
S a Rajna nektárját buzgón kiitta.
Temérdek szolgát küldözött előre.
Nótásszavú volt s barna arcú szittya,
Kemény kaland volt néki ez az élet
És lángborát mély áhítattal itta.
Kemény kaland volt néki ez az élet
És lángborát mély áhítattal itta.
Megtette, amit egyszer eltökéllett,
Asszonyt ölelni és ellent levágni:
(gy jó a világ és így szép az élet!
Asszonyt ölelni és ellent levágni:
(gy jó a világ és így szép az élet!
Szeretett ő nagy messze földre járni,
A Dómok drága kincsét megcsodálta
(És nem röstelte az iszákba vágni.)
A Dómok drága kincsét megcsodálta
(És nem röstelte az iszákba vágni.)
De vérét sem kímélte vad csatákba.
Az unalom: csak ez volt öldösője,
Az unalom a halál nyirkos ágya.
Az unalom: csak ez volt öldösője,
Az unalom a halál nyirkos ágya.
Darumadár nem vár a kora őszre,
Botond apánk is fényes Délre tartott,
A harc turulja szállongott fölötte.
Botond apánk is fényes Délre tartott,
A harc turulja szállongott fölötte.
Meglátogatta a pompás Bizancot,
Hol isten a császár, a népe szolga,
Vágyott kalandot, tornát, harci sarcot.
Hol isten a császár, a népe szolga,
Vágyott kalandot, tornát, harci sarcot.
De zárva volt az aranyszárnyú porta
S a kurjantását nem hallotta senki,
De bárdcsapását minden meghallotta!
S a kurjantását nem hallotta senki,
De bárdcsapását minden meghallotta!
Bement bosszús Botond, nem félt bemenni,
Szemét az új, szűz csudákon feledte,
Bizanc a minden és a többi semmi!
Szemét az új, szűz csudákon feledte,
Bizanc a minden és a többi semmi!
Itt selymesebb a színes szoknya selyme,
Aranyosabb a glória a képen,
Itt szebb a nőtest és a férfielme.
Aranyosabb a glória a képen,
Itt szebb a nőtest és a férfielme.
Hej, ez a Bizanc az elveszett éden,
Botond apánkat a hideg kirázta
Csodát csodáló gyermek gyönyörében.
Botond apánkat a hideg kirázta
Csodát csodáló gyermek gyönyörében.
Mit vinne el a büszke, dús Bizancból?
Nem aranyat, az Nyugaton is sárga,
Nem boritalt, az Keleten is lángol.
Nem aranyat, az Nyugaton is sárga,
Nem boritalt, az Keleten is lángol.
Egy sugarat egy asszony mosolyából.
