Juhász Gyula: Ó szent gyerekség...
Már merre vagytok, boldog szomorúság,
Ti régi sétányok, ti régi kertek?
Melyek gyors hervadását elsirattam,
Hol vagy, te aranyfürtös, bús mennyország?
Mivé lettem? Fakó tükörbe nézek
És nem lelem már magamat magamban!
És ami drága, ami halhatatlan,
Azok tűnt tájak, fájó töredékek