Juhász Gyula: Tonuzóba sírja felett
Tarajos felhőrom alatt,
Mondjatok valami fohászt ott,
Hogy lenn nyugodjanak!
Mint ezer esztendő maga,
Lélekből, mely borong örökkön,
Mert leszállt csillaga!
Kik párosan ott alszanak,
Tonuzóba, a gőgös ük
S felesége alant.
Mely öreg, mint e kehes világ,
Vén, mint őserdők, legelők
És az örök csirák.
Mondjátok el az ősi fohászt,
A fohászt, amely nem búg homályban,
Mint ódon orgonák.
Mely süvölt, harsog és dadog,
Melyre Kelet taníta hajdan,
Néhai magyarok!