Juhász Gyula: Öregek az éjben
Öregek az éjben
Öreg urak hűs holdvilágban
Ballagnak bús nyárfák alatt,
Beszélnek csöndesen halálról
És életről, amely nekik már
A halál mezsgyéjén halad.
Ballagnak bús nyárfák alatt,
Beszélnek csöndesen halálról
És életről, amely nekik már
A halál mezsgyéjén halad.
S hűs holdvilágban, bús füzek közt
Ballagnak ők halkan, tovább,
A kegyelmes, dúslelkű élet
Halál ösvényén viszi őket
S mutat nekik még pár csodát.
Ballagnak ők halkan, tovább,
A kegyelmes, dúslelkű élet
Halál ösvényén viszi őket
S mutat nekik még pár csodát.
Nézem e ballagó nyugalmat,
A szép, nagy évek csapatát
S nézem az örök, néma holdat,
Mely egyaránt ragyog fölöttünk
S marad, mikor mi már valánk!
A szép, nagy évek csapatát
S nézem az örök, néma holdat,
Mely egyaránt ragyog fölöttünk
S marad, mikor mi már valánk!
Szép öregek, jó ittmaradni,
S érezni fáj, jó öregek,
Hogy én már a ti évetekben
Megfutva minden, minden ösvényt,
Ott alszom régen köztetek!
S érezni fáj, jó öregek,
Hogy én már a ti évetekben
Megfutva minden, minden ösvényt,
Ott alszom régen köztetek!
