Juhász Gyula: Vallomás az életnek
Kutattam a mélységeket,
Karcsú hidak szélén merengve
Én tégedet kerestelek.
A beteg gyertyaláng alatt,
Kábultan és félig vakultan
Én tégedet akartalak.
Mákonyt kerestem és halált
S nem láttam sorsom semmi célját,
Lelkem a te szavadra várt!
És gyűlöletben, végtelen,
Örök vágy fájó mámorával
Szeretlek, hűtlen életem.